Chapter One: Micsoda?

Sziasztok. :) Meghoztam az első részt. Ne haragudjatok, ha túl rövid lett. Csak minnél hamarabb hozni akartam az első részt! De azért remélem tetszeni fog:) Jó olvasást! :*

Azt hiszem, hogy olyan délután 3 óra lehetett amikor haza értem a suliból. Amikor beléptem az ajtón, Charley ült a kanapén. Ő a nevelő apám.. nem valami jó vele a kapcsolatom. Soha nem fogja helyettesíteni apát. Anyám meghalt, aki szó szerint rühellt engem. Szóval most Charleyval élek egy házban. Igen gazdag pasas, szóval nem az a kis egy emeletes kertes házunk van.

-Helló.- mentem be-

-Szia Skyler! Milyen napod volt?- kérdezte-

-Köszi jó, és neked?- kérdeztem-

-Hát jónak jó volt..de van egy rosz hírem..vagy lehet jó..nem tudom.-mondta-

-Na, ki vele!- ültem le mellé-

-El kell mennünk innen üzletni út miatt. Nem is fogunk már ide vissza jönni. Az egyik volt céges barátomhoz viszlek el. Van egy fia is..szerintem jól kijöttök majd!- mondta-ű

-Micsoda?!- néztem rá- Nem! Nem megyek sehova! Itt maradok! Te menj nyugodtan!- mondtam-

-Pedíg most felmész a szobádba és elkezdessz pakolni!- mondta Charley-

-NEM!-háborodtam fel, mire ő lekapott, és a vállára tett- TEGYÉL LE! MOST AZONNAL!!!- sikítottam-

Nem tett le, csak fel vitt a szobámba, és elővette nekem a bőröndömet.

-Fél órád van indulásig!- zárta be az ajtót-

Végül is.. lehet hogy jól néz ki a barátjának a fia, akiről beszélt..és össze jövök vele. Azt is remélem! Persze, ha úgy néz ki, ahogyan én akarom. Tudom, kis minden akaró picsának hisztek. De nem vagyok az! Csak én kis koromban nagyon rosszul éltem..nehéz gyerekkorom volt. Semmit se kaptam meg..anyám minden nap reggeltől estig dolgozott..én pedíg otthon vártam egész nap. Megbecsültem a munkáját, hogy szenvedett értem rengeteget..de ő utált. Na de ez nem ide tartozik. Elkezdtem pakolni..rengeteg ruhát, magassarkút, sminket, nacit meg ilyeneket. Két bőröndbe pakoltam be a ruháimat. A többit, pedíg Charleyéba is beleraktam. 

-Indulhatunk?- kérdezte-

-Igen..-mondtam-

Le mentünk a kocsihoz, majd be tettük a bőröndöket. Beszálltunk a kocsiba, én hátulra, és elővettem a laptopom, majd elkezdtem kockulni. 

Amikor oda értünk a reptérre, rengetegen voltak. Alíg jutottunk be. Nagy nehezen, amikor fel szálltunk a repülőgépre, akkor le ültünk a helyünkre, majd egy 10 perc után elindult a repülő. Én egy kedves lány mellett ültem, akivel megismerkedtem. Rengeteget beszélgettünk.

*Este 9 óra*

Estére oda is értünk Charley barátjához. Gyönyörű ház, nagyobb volt mint a miénk. Összesen 15 kocsi volt hátul a saját parkolójukban! Bugatti, Ferrari..minden féle komoly kocsi.

-Szia Tom. Ő itt a kislányom, Skyler.- mutatott be ''Tomnak''-

-Szia, örülök hogy megismerhetlek!- mosolygott rám-

-Én is!- mosolyogtam vissza- 

-Sky, akkor én itt hagylak, majd olyan 1-2 hét mulva jövök! Szia.- mondta Charley-

-Oké, szia!- köszöntünk el-

Be kísért Tom a házba, majd megmutatta a szobámat. Be mentem, és elkezdtem ki pakolni.

- Te vagy az új ribanc?- kérdezte valaki, amikor pont lehajoltam- Ah, baby..nem is rossz!-jött oda, és megfogta a fenekem hátulról-

Na jó. Én most megutáltam. Mi az, hogy ribanc? Ki a faszom ez a gyerek, hogy engem ribancnak mer hívni? Autómatikusan pofon akartam vágni, de megfogta a kezem, és teljes erővel szorította a csuklóm

-Nem, nem.. Rossz kislány vagy cica. Nem nagyon szeretem, amikor valaki rám emeli a kezét..Én Justin Bieber vagyok. A főnök a házban.-szorította még mindíg a csuklómat-

-Mi az hogy ribanc vagyok?!- háborodtam fel- 

-Az vagy, aminek én nevezlek! De ha még egyszer a kezed emeled rám....-szorította sokkal, de sokkal erősebben a kezem-

-HÁT KITÖRÖD A KAROM BAZDMEG!!!-mondtam sikítva-

-Ne kiabálj! Cssst....- tette a mutató ujját a számra-

Lassan leengedte a kezem, amit magam mellé tettem. Justin lassan a kezét a derekamra csúsztatta, majd magához húzott, miközben a nyakamhoz hajolt.

Apró puszikat adott a nyakamra, amiket én egy halk nyögéssel díjaztam. Majd a fogait éreztem meg a puha bőrömön.

-Álj! Justin!!- szóltam rá, de ő nem hagyta abba-

Durván kezdte el szívni a nyakam, ami már szó szerint égett.

-Mit csinálsz ember!!!??- löktem el magamtól-

-Csak megjelöltelek, hogy tudják, az enyém vagy.- mondta egy kacsintással-

-Nem vagyok a tiéd! Te beteg vagy?!- nyúltam a sebhez-

-De. Az enyém vagy. Senki másé.- mondta, majd tertott egy kis szünetet.- Remélem felfogtad!- ment ki az ajtón, amit be csapott maga után-

-Elmebeteg..- gondoltam magamba-

Már 10 óra volt, úgyhogy el mentem tusolni, el végeztem a tehendőimet, majd mentem aludni.